roppant jó hétvége
Tudtam, hogy dög unalmas hétvégém lesz, de arra nem számítottam, hogy lázasan (!) fogom az ágyat nyomni 2 napon keresztül. Tegnap egyáltalán nem volt hangom. Viszont holnapra el kell, hogy múljon minden nyavalyám, mert annyit voltam itthon kötelezően az elmúlt hetekben, hogy most már egyáltalán nem élvezem.
január 5
Január elseje óta annyira jól alakult minden, tudom, hogy még csak pár nap, de akkor is, sokkal több energiám volt, vidámabb voltam, energikusabb. Tegnap a lányokkal karácsonyoztunk, amit már nagyon vártam és olyan jól éreztem magam. Aztán jött egy telefon. Megint betörtek hozzánk. Azonnal taxiba ültem és tényleg hazarepített a taxisofőr, akinek ezúton is még egyszer örök hála.
A sztori már ismerhető, erkélyen keresztül érkeztek a betörők. Az az igazság, hogy a felújításkor nem tettük vissza a rácsot, mert nem akartuk a műanyag ablakokat tönkretenni vele, meg igazából nem is tartottam fontosnak annyira, mivel ezek már modernebb ablakok stb. De arra nem gondoltam, hogy valakik feltehetőleg csúzlival szarrá törik a ház előtt, fényes nappal, majd felmásznak az erkélyre és simán bejönnek, úgy, hogy senki nem látja és hallja. Teljesen hihetetlen a történet számomra, de sajnos mégis igaz.
Egy örökkévalóság múlva megérkeztek a rendőrök, majd a helyszínelők, akik éjjel fél 1-ig itt voltak. Jó fejek voltak, megmutatták, hogy veszik le az ujjlenyomatot, bár ha választani lehet, akkor inkább maradtam volna édes tudatlanságban. Aztán jött a romeltakarítás. A fiókok kihúzkodva, kiborogatva, a dobozok szintén, a szoba közepére, a szőnyegeim összejárva sáros cipővel és még sorolhatnám. Hála Istennek a Mufinak nincs baja, ez a lényeg. Én most egy ideig netbook és fényképező nélkül maradtam.. :(
Úgyhogy most várom a biztosítókat- 10 napon belül kijönnek, jó, hogy még idén, no komment- betört ablakokkal és csupa rossz érzéssel. Mert mégiscsak valaki idegen bent járt az intim szférámban, megfogdosta és szétdobálta a dolgaimat, amitől egyáltalán nem érzem magam otthon és biztonságban. És félek.
És megint visszazuhantam oda, ahol a tavalyi évet befejeztem. Bár próbálkozik feltörni a pozitív énem, egyelőre nem sok sikerrel jár.
Év végi séta
Nagyon jóra sikeredett az idei utolsó sétánk. Mióta itthon vagyok minden nap mentünk a kutyákkal, nagyon élvezem, nem is akarok visszamenni dolgozni. ;)
Nézzétek el a Tacsinak a plusz kilókat, mi ketten híztunk mindenki helyett a családban karácsonykor. Én 2 plusz kilót tudok felmutatni, az ő nevében nem tudok nyilatkozni :)
Nagyon élvezték a havat:
Játszottak is:
Én szerettem volna közös képet a kutyákkal:
Aztán feladtam :))
Találkozunk jövőre :)
Az év utolsó napja
Nem nagyon szoktam fogadalmakat tenni, de most fogok.
Egy szóval meg is tudom fogalmazni a jövő évi mottóm: Tudatosság. Minden téren. Nehéz lesz, mert nagyon szétszórt vagyok, de szeretnék rendszert vinni az életembe. Már megvettem a jövő évi határidőnaplóm is, amibe mindent írni fogok.
Rövidtávú terveim vannak inkább jövőre, nem vagyok a topon, de majd lesz ez jobb is. Nagyon sűrű volt ez az év. Sok rossz és sok jó is történt, sokat szomorkodtam, gondolkodtam, sok minden átértékelődött bennem. Nyitottam új emberek felé, a hobbimmal sok szinttel feljebb léptem és ezt folytatni szeretném jövőre is. Bár van mit megfontolni ezen a téren is, erre szeretnék magamnak időt adni, de még egyelőre nem tudom, hogy lesz..
Viszek át az új évre bőven átgondolni valót. Nem örülök ennek, de ez van.
Mindjárt jön egy vidámabb poszt is.. :)
De addig is,
Boldog Új Esztendő kívánok Nektek, csupa Széppel és Jóval!
(Olyan jó, most hasznosítani tudtam egyet, a 300 képből, amik augusztus 20-án készültek :))
Karácsony előtt 1 nappal
Körülöttem nagyjából senkinek nem sikerült úgy az év vége, ahogy azt eltervezte. Vagy ajándék nincs, vagy süti, vagy dekoráció. Vagy egyik se :D
Én tegnap megvettem az utolsó ajándékot, apának egy tök jó könyvet. Különleges terepasztalok a címe. Szerintem nagyon fog neki örülni, de ha mégsem, akkor majd elnézegetem én :) Már végiglapoztam, tele van színes képekkel és alatta vicces szövegekkel, zseniális.
Összességében szerintem mindenkinek sikerült jókat kitalálnom, idén sláger az almasütő/kürtöskalácssütő páros, és a különböző “élmények” ajándékozása.
Sütit idén nem ajándékozok, a puszedli másodszorra sem lett vállalható sajnos. Majd jövőre :)
Nagyon várom, hogy két ünnep között, mikor már nem fogok dolgozni otthon üljek, gyöngyöt fűzzek, olvassak, filmet nézzek és ne legyen semmi kötelezettségem!
Az új év pedig most már biztos, hogy nagyon jól fog indulni, mert épp az előbb jött ide az egyik kolleganőm, hogy neki van a gardrób szekrény tetején egy csiszológépe és szívesen megválna tőle, ha érdekel. Hát éppen érdekel :))
Nagyon Boldog és Örömteli Karácsonyt kívánok Nektek!
Szeretettel:
Rita
karácsonyi készülődés
Nem vittem túlzásba idén az előkészületeket. Még nincsenek fent az égők, nincs még meg a fa sem.. Viszont új mániám idén a lógó lábú díszek gyűjtögetése, kizárólag a pirosaké :)
Még hetekkel ezelőtt vettem az Ikeában egy pici fenyőt és rá piros égősort:
A lányokkal pedig mézeskalácsot sütöttünk a múlt hétvégén. Illetve én puszedlire gyúrtam, de mivel akkor még nem találtam meg a receptet, amit tavaly használtam, kénytelen voltam egy szimpatikusat kiválasztani találomra. Hát puszedli nem lett belőle, csak sima mézeskalács. Pedig még a karácsonyi blogunkat is feltúrtam :(
Viszont nem hagyott nyugodni a dolog, és ma, csodák csodájára megtaláltam a receptet!! Úgyhogy holnap újabb kör, nem nyugszom míg nem lesz puszedlim!!
Idén “csak” adventi tálra futotta. Viszont szerintem eddig ez lett a legszebb:
Ez történt a héten
Még nem is meséltem milyen ügyes kislány voltam, történt ugyanis, hogy egy átlag keddi napon sikerült mindent bepótolnom alkoholizálás terén, ami tini koromban kimaradt. Közepesen rossz céges bulinak indult, aztán ez lett az eddigi legjobb, köszönhető ez a tetemes mennyiségű rosé bornak, meg a Gerbeaud-nak. 11 után még tovább mentünk, majd valamikor 2 után fejeződött be nálam az este, kalandos hazajutást követően. Emlékeim az estéről alig (állítólag cuki voltam), rosszullétem annál inkább volt, úgyhogy a szerdai napot teljes egészében az ágyban töltöttem. Ez az egyik legrosszabb egyébként az egészben, hogy úgy ahogy van, kimaradt egy nap az életemből.
Lényeg a lényeg, ezt is kipipálhatjuk.
Most már majdnem biztos, hogy nem csinálom meg karácsonyra a vaníliás likőrt, miután szerdán óránként átlag 3-szor fogadtam meg, hogy soha többé nem iszom, de még csak nem is érintkezem alkohollal, én, aki megnyerte a whisky-t tombolán.
Na de történt azért jó is. Végre találtam egy fodrászt, aki normálisan le tudta vágni a frufrum, úgy, ahogy én szeretem! A bibi az egészben, hogy a világ harmadik végén van, hazafelé 4-szer szállok át, de mindegy, megéri!
Történések
Tegnap betört az ablakunk a fürdőben. Vagy betörték. Nem tudom, de a lényeg, hogy megint lehet ügyet intézni a biztosítóval, az ablakosokkal, megint az én zsebemből kerül ki a pénz és megint idegbeteg vagyok.
Nincs egy nyugodt napom hetek óta. Azt tudom, hogy ez nem jó így, de nem tudom mi a megoldás.
Vásári élmények II.
Ma megismerkedtem egy nagyon aranyos csajjal, aki mellettem árult a vásárban! Szóba került mindenféle dolog, vásárok, ékszerek, jól elröhögcséltünk egész nap.
Aztán többen is azzal jöttek oda hozzám, hogy szokták nézegetni a blogomat, vagy ismernek a Meskáról, ami annyira hihetetlen! :) Sőt egy lány kifejezetten miattam jött el :)
A forralt bor fincsi volt, és ha fehérvári lennék, akkor biztos sokat járnék ebbe a kávézóba, mert jó kis hely és a zene is rendben volt.
Arról nem beszélek, hogy a szélvédett hely az gyakorlatilag nem létezett, -4 fokban álltam kint 6 órát, sokat mondok ha 20 ember kijött és alig kerestem meg az útiköltséget is.
Most olvassuk el még egyszer az első bekezdést és emlékezzünk erre :)
Edward, a póniló méretű kutya:
